Drága Húgom!
Az évek során leveleid mind megérkeztek, amiket szerény birtokunkról írtál, válaszolni azonban nem adódott lehetőségem ez idáig. Kiképzésem titkos volta miatt a tanoncok nem érintkezhettek a külvilággal, míg Vadász minősítéssel, és első megbízásukkal el nem hagyják az Iskolát. Aki elbukott, az életével fizetett.
Ne aggódj tovább értem, most már túl vagyok rajta. Első feladatom hát megkaptam, a messzi északra, egy poros kis faluba vezényeltek, innen írom három év után első levelem, egy ködös, tengerparti halászfalu füstös kocsmájából. Itt szálltam meg, a fogadós az emeleten biztosított számomra lakhelyet a nyomozás napjaira.
Bár szálláshelyem meleg és otthonos, a környék komfortjának maradéktalanul megfelel, az emberek, az egész helység rideg és barátságtalan. A városba hajón érkeztem, hideg, merev légköre már a partraszálláskor rám nehezedett. A köd mindent beborít, az utcák kihaltak, csak néhány ablak elhúzódó függönyéből tudtam, hogy a környék nem vált kísértettanyává. Ezzel pedig úti célom is felfedtem, első küldetésem a helyi szellemek kiűzése rejtekükből, és ez a búvóhely bár számomra ismeretlen, rutinfeladatnak számít. Hiába végeztem a legjobbak közt, így is a kezdőknek járó küldetéssel indítottak el a világba.
Szállásom későn foglaltam el, az éjszaka is rávonta már sötét palástját a környékre, ezért nyomozásomat levelem keltének másnapján kezdem. Fájó szívvel gondolok rád, kedves otthonunkra, ahova visszatérni igyekszem, az emlékeket erősítő medalionnal kezemben, melyet Tőled kaptam megboldogult szüleink képével.
Elkötelezett, mély szeretettel bátyád,
